Sajnálom, hogy elmentél. Szavakkal leírhatatlan és felfoghatatlan. Nem feledlek soha! Az élet, ahogyan Szabolcs (Évi vőlegénye) írta: rettentően kegyetlen. Egy nagyszerű ember távozott közülünk, aki 3 és fél évig mindent jelentett Abrudán Attila számára.
Évi, Téged mindenki szeretett s most fájdalmasan mindenkiből kiszakítottál egy részt. Természetesen (életem nagy kalandja) az USA-ban együtt eltöltött 2-év felejthetetlen marad, ahogyan a többi hozzád kapcsolódó emlék. A tested itt maradt a földön, de lelked bennünk tovább él örökké. Biztosíthatlak, hogy tetteid azon emberekben is tovább él, aki általam ismernek vagy fognak megismerni. Légy jó ott fenn!
Ölellek: Attis
Lipták Szabolcs levele: 2006.09.23. 1:10
Az élet rettentö kegyetlen a jó emberekkel.
Egy nagyon szomorú hírt kell sajnos közölnöm:
Ma este röviddel 11 óra után a szerelmem, menyasszonyom, az én Drága Kovács Évim hosszú szenvedés után, meghalt.
A rák megint megmutatta, hogy legyöz mindenkit és ahogy csak tud megsanyargat.
Ti, akik találkoztatok Vele láttátok mennyire kedves, aranyos, vidám teremtés volt. Nagyon szeretett élni és nagyon szerette az embereket.
Emlékezzünk Rá így.
Nyugodjon békében.
Szabolcs
:(((((
______________
Kovács Éva
1978.02.05.â2006.09.22.
Élt: 28 évet
Búcsúzóul kedvenc verse úgy, ahogy Ő ezt kiszínezte:
Pilinszki János Mégis nehéz
Anya, Anya ebben a sivatagban
Miért hagytál itt, ebben a sivatagban?
Miért hagytál itt, hol minden olyan kietlen,
És mindent mégis oly kíváncsian szemlélgetek?
Tudod, hogy hány kísértés, a semmi üresség
Késdobáló hány és hány pokla leskel itt rám?
Persze, a ruhák fodrát leeresztik, a kelme megfakul
S a fű beteríti az utakat.
Persze, persze, a feledés, az elmúlás-
De hol is hagytam abba?
Mégis élek,
Mégis nehéz Anya, mégis nehéz….
