Az exobolygók keresésének főbb módszerei:
– Radiálsebesség-módszer
- a csillag színképvonalai Doppler-eltolódást mutatnak a körülötte keringő bolygó gravitációs hatása miatt.
– Fedési módszer
- a csillag fényességében csökkenés történik – elhalad előtte egy objektum – ez a módszer csak akkor működik, ha a földről a csillag előtt látjuk elhaladni az objektumot.
– Timing effektus
- Egy, már ismert bolygót tartalmazó rendszerben a bolygó pályájának zavaraiból (például fedési módszernél a csillag előtti átvonulások között eltelt idő apró változásából) következtethetnek más bolygók meglétére.
– Közvetlen képalkotás
- koronográffal
- Az űrtávcső a bolygóknál 10 milliárdszor fényesebb csillagot kitakarja.
- infravörös tartományban
- A bolygók és csillagaik sugárzása között sokkal kisebb különbség az infravörös tartományban.
- Magas kontrasztú képalkotás
– Gravitációs mikrolencse-hatás
- a bolygó és a csillag kettős gravitációs lencseként viselkedik.
– Asztrometria
- a bolygó gravitációs hatása változásokat idéz elő a csillag sajátmozgásában. Ez az elmozdulás mérhető a háttércsillagokhoz képest.
Napjainkban a legtöbb exobolygót fedési- és radiálsebesség-módszerekkel fedezik fel.